Novellák II.

VI. Az üvegcserepek szörpöt hintáztattak a padlón. A lakótársad a függönybe csavarodott, és felsőtestével hátrahajolva nézett velem farkasszemet. Nekiesett a franciaablaknak, és kivágódott a balkonra. Azt kívántuk, bárcsak átbukfencezett volna a vasakon. Copfja a nyakába oldódott, és a fogai elfehéredő ráncokat húztak a lüktető bordó ajkakba. Szemei megrebbentek, és száz madarat vert föl a vezetékekről az égbe. Visszalépett a szobába, és összesodorta a tenyerében maradt hajcsomót. Máskor csak hallgatott, vagy nyalta a vakolatot. Mindig csak gondoltál rá, de sosem mondtad, ki ő. Hajnalban találtak rád egy vitátok után. Rózsákat gyűrtél … Bővebben: Novellák II.